Pécsi állapotok Zsákutca blog

Az előbbi bejegyzésben írtam, hogy Sík képviselő úr tájékoztatása szerint 180ezer Ft értékben javítják az utunkat zúzottkővel. Egy ismerősöm, aki építkezéssel is foglalkozó cégnél dolgozik, hülledezett, hogy milyen 180ezer? Azt mondja, mennyi követ rendeltek ezek? Az ő cége most vett 21 tonna zúzottkövet 40ezer Ft-ért. Srácok, lehet, hogy ezért nem mennek ebben a városban a dolgok?
Február 5-re volt ígérve az útjavítás, 7-én meg is csinálták. De csak az előttünk lévő lezárt részt nyomták le. Aminek természetesen roppant mód örültem. Az ÚTLEZÁRÁS MEGSZŰNT! És örvendezének vala fennhangon! De az út többi része azonban ugyanolyan maradt, mint a képeken. Ugyanez az ismerősöm elmondta, hogy 180ezerből nem csak azt a 15-20 métert, hanem az egész hosszú szakaszt le lehet nyomni zúzottkővel, letömöríteni géppel, és vízelvezető árkot ásni az egyik odalra. Hát ennyi.
Illetve nem. Sikerült egy PVV-s emberrel beszélnem. Mondta, hogy ők nagyon szívesen jönnének aszfaltozni már holnap is akár, ha erre megbízást kapnának a várostól. De itt semmire sincs pénz. Míg más térségek fejlődnek, addig Pécs megállt. Ott van egy csomó kiépített vízelvezető árok, amiket már 5-6 éve nem takarítanak (és így nem is tudják ellátni a feladatukat), mert nincs rá pénz.

De tényleg, emberek, mondja meg valaki, hogy Debrecen mitől van jobb helyzetben, mint Pécs? És mégis hazai szinten elképesztő módon fejlődik! Mondjátok meg, hogy mi az a csoda, amit egy 6 éve ellenzéki vezetésű város tud, és a 6 éve kormánypárti vezetésű Pécs nem?! Hol a hiba???

Érdemes végigolvasni!
Tehát megírtam lenti levelem január 20-án, majd Pesten volt dolgom pár napig. Hazajöttem (szívem telve naiv reményekkel) és mit látok? IGEN! Már a ZSÁKUTCA táblát is megkaptuk! Frankón fel volt passzintva egy telefonoszlopra. Megálltam a kocsival és csak néztem. És légyszi ne gyertek azzal, hogy "miért mit kellett volna kirakniuk, ha egyszer le volt zárva az út, höhö?" Persze, csak sokkoló volt látni, és egyből az villant be, hogy basszus, ezek lehet, hogy hosszú távra terveznek ezzel a lezárással. Lezárják és elfelejtenek minket egy fél évre mondjuk. Erre meg egy indiai hordár is azt mondaná, hogy "No good, Sahib!". A házat csak gyalogosan lehetett megközelíteni. Beugrott valami nagyon régi halvány jogi ismeret, hogy az ingatlan használatában a tulajdonost nemigen szép dolog korlátozni. Fel is hívtam az ügyvédünket, és azt mondta, hogy ebben igazam van, de kivételes esetben, ha az út használata élet- és/vagy vagyonbiztonságot veszélyeztet, akkor simán lezárható. Ez magasabb cél, mint az , hogy nem tudom megfelelően használni az ingatlanom. DE! Ilyen esetben sem tartható fenn ez az állapot hosszabb ideig. Csak akkor lehet lezárni, ha belátható időn belül megoldás születik.
Történt, hogy másnap a terület képviselője, Sík László Lajos az MSZP színeiben fogadóórát tartott Újhegyen. Na ez is mókás.

Ahogy korábban is említettem volt, egy rozoga földúton közelíthető meg otthonunk, melyet az eltelt majdnem 2 év alatt sem sikerült megszoknunk. Nem sok derűre ad okot, hogy ez azoknak a szomszédainak sem megy, akik 6 éve lakói az utcának. Száraz időben kátyús, poros; esős időben kátyús, pocsolyás. Az esős idő múltán a kátyúk (mit kátyúk, KRÁTEREK - emberek, jöjjenek vulkántúrára Pécsre!!!) sokat mélyülnek, öblösödnek. Tehát tiszta OFFROAD érzés, kár, hogy ezzel előre nem számoltunk, és még ideköltözésünk előtt egy városi autót vásároltunk. Gondoltuk, az városba jó lesz. Hát nem. Tévedtünk! Ide terepjáró kell, vagy lánctalpas. Újhegy képviselője Sík László Lajos, az MSZP színeiben. Őt többször megkereste a szomszédom, mindhiába. Kerülgeti az ember a kátyúkat naponta többször is, de meddig? Ehhez az állapothoz adjátok hozzá, hogy télen, mikor ez a nagy hó lehullott, mi volt itt. Előttünk pont lejt, és összeszűkül az út...szerintetek? Sorban fordultak keresztbe az autók, az egyiket segítettem is kitolni. A hosszú ideig tartó télben egyszer járt felénk egy hótakarító kistraktor, ennyi. A házunk előtti útszakasz annyira nyomvályús volt, hogy annak ugye a felszínéről lehetett volna egyébként is csak letolni a havat. Cirka egy hónapig nem tudtam beállni az udvarba, annyira csúszott. Vagy 30 méterrel feljebb kellett parkolni, kisfiunkkal ölben csúszkálni a jeges úton, nem sorolom tovább. Elolvadt a hó, faszán feláztatta a földet, és egyik nap jön a kukáskocsi. Nem lehet több 15-20 tonnánál. Jön tehát ez a monstrum, felszedte előttünk a szemetet, és nem tudott tovább menni felfele az emelkedőn. Forgatta, próbálta, csúszott, de muszáj volt visszatolatnia. De ami maradt utána! Kimentem megnézni, és kiderült, hogy előttünk ásta be magát a máig harcoló német alakulat! Oltári szerencsém volt, hogy már előtte is olyan sár volt, hogy nem kíséreltem meg az udvarba való beállást kocsival. Ha bent álltam volna, most kitolatásnál tutira bentragadtam volna. Szóval a kukáskocsi olyan szinten padlóra vágta az egyébként is járhatatlan utca legjárhatatlanabb szakaszát, hogy azt már csak egy 500 kg-os repülőbomba csinálhatta volna szebben. Ez történt 2007. január 15-én. Aztán még aznap (ezt csak hallomásból ismerem) egy nem ezen a terepen edződött sofőr elakadt a sárban pont előttünk, és nekicsúszva a partoldalnak, kicsit megzúzta a kocsiját. Gondolom, nem volt ideges. Ki is hívta a zsarukat meg minden. Hopp, még aznap kiérkezett a helyszínre az Útellenőrzés, és esztétikusan elhelyeztek pár bólyát, melyeket helyre műanyag szalagokkal kötöttek össze. így jelezve boldog-boldogtalannak, hogy az út használatra alkalmatlan. Tehát elolvadt a hó, de megint nem állhattam be az udvarra. Úgyhogy írtam egy levelel Sík László Lajos képviselő és Tasnádi Péter polgármester uraknak:

A világ szerencsésebb része nem ismeri a fenti kifejezések jelentését. A mi fejünk csak egy évig főtt miatta. De előre bocsátom, ez a történet vége happy end! Ahogy írtam, újdonsült szerzeményünk nélkülözte a garázst és az utcafronti kerítést. Lássuk, mit tehetünk? Ja, ez is nagy! Hallgassátok meg, csak érdekesség! Volt egy ismerős pécsi építészünk, aki már többször dolgozott a családnak, hát felhívtuk őt. Mondja, hogy ő nem tervezhet ehhez a házhoz semmit, csak az, aki a házat tervezte. Illetve tervezhet, de előtte ugyanannyit kell fizetnünk az eredeti tervezőnek is. Merthogy a tevezett ház szellemi tulajdon, és más nem piszkálhat bele. Ez érthető is, de nem gondoltam volna, míg nem találkoztam a helyzettel. Mellékesen az építész nagyon szimpatikus, és ügyes, csak dícsérni tudom, úgyhogy minden OK. Tehát felvettük a kapcsolatot az építésszel, aki meg is tervezte nekünk a szép utcafronti kerítést és a hőn áhított garázst. Be is adta engedélyezésre (60 nap - nem sietik el), minekutána megkaptuk a választ, hogy a kerítés mehet, a garázs nem. MIért is?

A történet, amiért az írást elkezdtem, a következő. Messziről jöttem, de 2006 nyara óta Pécs az otthonom. Itt vásároltunk feleségemmel egy családi házat, szép nagy kerttel, hogy legyen az úton lévő manónak helye szaladgálni. A városrész neve Újhegy, és Pécs keleti részén fekszik. Kertvárosnak mondanám, de Pécsett ezzel a kifejezéssel vigyázni kell, mert a "Kertváros" nevet itt egy büdös nagy lakótelep viseli. Fura egy hely, menjünk innen - mondaná erre egy cimborám. De nem, ne menjünk, én szeretek itt lakni. Egyébként. De a tűrőképességem is véges. Szóval a ház megvolt, kerítés körülötte már kevésbé, és garázs sem tartozott a házhoz. Ezen idővel segítünk! - mondtuk. Akkor még nem tűnt akkora gondnak, hogy az utcánk földút, mert járható volt. Ez az őszi esőkig így is volt... És ez egy olyan gond, amin saját erőnkből - úgy tűnik - nem tudunk változtatni.

Anyósom vállalkozó. Minden évben időben beküldi az adóbevallását. Tavaly is így tett, ámde hamarosan kapott egy levelet az APEH-től, miszerint késve adta be, fizessen bírságot. Ajánlva küldte a bevallást, tehát kezében volt a feladóvevény, mellyel bizonyíthatta, hogy az APEH hazudik! Beszélt is a könyvelőjével, hogy nem fizeti be a bírságot. Igen ám, de ez Magyarország. A könyvelő felvilágosította, hogy ez nem így működik sajnos. Mindenki tudja, hogy időben küldte, de az APEH-nek ki van adva, hogy minél több pénzt kell beszedni. És különben is, ha fellebbezni próbál, azzal csak azt érheti el, hogy egy tüzetes adóhatósági vizsgálatot kap a nyakába...

Történt, hogy apósom úgy döntött, újjáépíti balatoni nyaralóját. Egy cca 30 éves faháza volt, azt elbontatta, és építtetett helyébe egy korszerű házat. Nem is ez a lényeg. Az utca egy U alakban kunkorodó zsákutca. Ez jó, mert csendes, és rossz, mert nem volt bevezetve a víz az utcába. A hátsó szomszédnál viszont volt, vele megegyezett após valahogy, és régen onnan kapta a vizet. Na de az új ház terveit a község (vagy lehet, hogy Fonyód, tökmindegy) csak azzal a kitétellel engedélyezte, hogy apósom csatlakozzon rá rendesen a községi vízhálózatra. Na és most jön a hazai specialitás! Persze lehet, hogy csak én gondolom abnormálisnak. Tehát a község cseszett kiépíteni az utca teljes hosszában a vizet (érdekes, csatorna van), és ezt apósomnak rendelte feladatul. Tehát csak akkor engedélyezték az új ház megépítését, ha apósom bevállal még egy laza 1,2 millót, hogy 120 méter hosszan fizesse a cső lefektetését a következő csatlakozási pontig. Ilyen nyomorult helyzetben csak Isten és némi szerencse segíthet. Szerencse, hogy szomszédok is beszálltak a költségekbe. Azért meg Istennek hála, hogy nem aszfaltozott az utcájuk, mert akkor azt bontani, újraaszfaltozni...gondolhatjátok. Szóval apósom emberei megvették a csövet, hoztak markolót, és megcsinálták. Azt hiszitek, itt vége? Hát tévedtek. Ha ez megvan, akkor te megépíted magadnak a vízaknát, de a község vizére nem csatlakozhatsz rá. Kijönnek a községtől (tisztiorvosi szolgálat talán), és mintát vesznek a vízből - értitek, abból a vízből, amit mindenki iszik a községben - és elviszik bevizsgálni. Apósomnak nem ez az első építkezése, ahol ez történik. Mi is történik? Az, hogy a minta nem megfelelő! És minden mintavétel és analizálás 30ezerbe fáj. Ez persze nem sok, de másodjára sem lett jó, csak harmadjára. Ugyanaz a víz, amit mindenki iszik! És nem csináltunk semmit, mindannyiszor ugyanabból a kurva vízből vették a mintát. Egyszer nem jó, egyszer jó? TIPIKUS magyar lehúzás. És nem is a pénz, az csak megalázó, hanem, hogy emiatt több mint egy hónapot csúszott az építkezés. Az önkormányzat és a szolgáltatók - közhely - a polgárokat kellene szolgálniuk, de basáskodnak, és lehúzzák a népet, ahol csak lehet.

A múltkor jártomban-keltemben Fenékpuszta mellett vitt el utam. Meló közben megálltunk a főnökömmel kajálni egy autós büfében, mely hanyag átmenetet képez az étterem és a büfé között. Viszonylag nagy, vannak asztalok, le lehet ülni, sőt még pincér is van, de hát a miliő...na mindegy. Főnökkel nagy barátai vagyunk a pacalételnek, így ennek konyhabeli feltalálhatósága felől érdeklődtünk pincér uramnál.

Hááát, az nincs - sajnálkozott ő.
És akor ez van?
Nincs.
És amaz?
Hát amaz sincs.
És akkor mi van?? - kérdeztük.
Mire ő: fiúk, szeretitek a káposztát?
Szeretjük hát. Miről lenne szó?
Na, fiúk: székelykáposzta ágyon töltöttkáposzta, sült kolbász, 
sült tarja, szalonna. Megfelel?
Tejföl?
Hát, az evidens!
Hozzon kettőt!

Szóval ez a pár soron következő történet legyen a székelykáposzta ágy.

A szitu az, barátaim az Úrban, hogy most a legnagyobb gondom az, hogy járhatatlan az utcánk. De ne szaladjunk nagyon a dolgok elébe, alapozzuk meg a sztorit egy-két másik remekbe szabott történettel, hogy ha valaki idegen is olvasná e sorokat, ki nincs tán képben a hazai kóros helyzetek tekintetében, nos az is tisztában legyen azzal, milyen gyöngyszemeket rejt a magyar ugar pora.

Hát szép estét, városlakók! Elkezdtem ezt a blogot, hogy emléket állítsak utcánk járhatóvá tétele érdekében kifejtett erőfeszítéseknek. Eme erőfeszítések kimenetele egyelőre nem ismert, így ezek a bejegyzések okulásul szolgálhatnak mindenkinek, kik szembeszállnak valamely városvezetéssel, és megpróbálják keresztülvinni rajtuk jogos akaratukat. Aloha!